1. Verdi születésének kétszázadik évfordulóján érdemes körülnéznünk abban a zenei világban, amelyben a bussettói mester felnövekedett. Verdi monográfusa, Julian Budden Rossini operastílusában látja az új olasz opera európai térhódításának kiindulópontját. „Díszes, mesterkélt, velejéig hedonista műfaj volt ez – írja -, a basszustól a szopránig minden hangtípus tökéletes hajlékonyságra és mutatósságra törekedett. Szerkezeti tulajdonságai … mind a sztárelőadóknak tett engedmények az éneklés aranykorában.” Íme hát az énektechnika csúcsa, a bel canto, amelyet Verdi tölt majd meg a humánum legmélyebb tartalmaival. Egyelőre halljuk Rossini Szemirámiszának áriáját. Sumi Jo kíséretében az Angol Kamarazenekar, Giuliano Carella vezényletével.
2-3. Rossini örökében Vincenzo Bellini hozza el a drámai fordulatot: áriái immár nem az öncélú csillogásra, hanem a lelki szituáció kifejezésére helyezik a hangsúlyt. Budden szavaival: „az egészet átitatta a romantikus líraiság jellegzetes melankóliája.” Sumi Jo egy-egy Bellini-áriát mutat be Az alvajáróból és A puritánokból.
4. Bellini kortársa, Donizetti tovább halad az opera drámai vonulattá alakításában. „Helyenként Verdi drámai eredményeit előlegezi meg” – állítja Verdi szakértője. A főhősnő bravúráriája következik a Linda di Chamounix című Donizetti-operából.
5. Mi sem jellemzőbb az olasz opera aranykorára, mint hogy a műfaj mesterfogásainak mára elfeledett kismesterek is tökéletesen birtokában voltak. Ezt példázza a korszak népszerű komponista testvérpárja, Luigi és Federico Ricci meseoperája, a Crispino e la comare. Annetta áriáját halljuk a 2. felvonásból.
