1-2. Kismartonból, Európai egyik zenei fővárosából most az Esterházy-hercegekkel együtt átvonulunk a nyári rezidenciaként számon tartott, de „magyar Verszália” néven ismert Eszterházára. A kastély épp abban az évben, 1766-ban készült el, amikor Fényes Miklós herceg leszerződtette másodkarmesteréül Joseph Haydnt. Minthogy pedig a kastélyhoz nem mulasztottak el csinos operaházat is illeszteni, Haydn bizonyíthatta, hogy a hercegi udvar zenéje semmiben sem marad el a császári udvarétól. A dicséret nem is váratott magára: maga Mária Terézia jelentette ki, hogy jó operáért Eszterházára kell kocsizni. Most Haydn A patikus című operájának két részlete következik. A nyitány után Mengone áriáját halljuk Theo Altmeyer előadásában. A Berlini Filharmonikusokat Karl Forster vezényli.
3-5. Haydn a hercegi kamarazenélések céljából jelentékeny mennyiségű – mintegy 175 – szerzeményt írt a gambafélék családjába tarozó barytonra. Hogy a kötelező penzum számára is tartogasson némi izgalmat, olyan szerkesztési módozatokat próbált ki a barytonművekben, amelyeknek jó hasznát vett később, a vonósnégyes nagymestereként. Ahogy maga fogalmazott: „elszakítva a világtól, ahol senki sem zavarhatott meg, nem volt más választásom, mint eredetinek lennem.” A 96., h-mol barytontrió előadói: Alfred Lessing barytonon, Paul Schröer brácsán és Irene Güdel csellón.
Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince
Johannes Brahms: c-moll zongoranégyes I. III. és IV. tétel.
A mű 1875. november 18-i, bécsi bemutatójának évfordulója alkalmából.
