Arthur Schnabel Beethoven-ciklusában ma a sorszámát tekintve 15., 28-as opusszámú, D-dúr, úgynevezett Pastorale-szonáta hangzik föl egy 1933-ban rögzített, muzeális fölvételről. Beethoven a Patetikus szonátát követően ismét az egyszerűbb szonátaformák felé fordul. A Pastorale-szonáta e tekintetben az úgynevezett Holdfény-szonáta párdarabjának tekinthető. A megnevezés ezúttal sem a szerzőtől származik, hanem a kiadó, Cranz leleménye. Külsőségeiben a négy tételes mű hagyományos formákat követ, jóval visszafogottabb a Patetikus szonáta szélsőségeinél. És noha a komponista „Nagy szonátának” nevezte a darabot, pasztelles gyöngédségében fölfedezhetők természeti párhuzamok, például patakcsobogás hangjai. Bensőséges lírája éppúgy, mint a Trió bukolikus bája csakugyan méltóvá teszi a Pastorale, pásztori megnevezésre. Arthur Schnabel játszik.
