Száz esztendeje tört ki az első világháború. Ferenc József 1914. jún. 28-án kelt kiáltványa a boldog békeidők fél évszázadának végén milliók fölött mondta ki a halálos ítéletet: „Szerbia megtagadta azon kötelességek teljesítését, amelyek népek és államok békés együttélésének természetes és szükséges alapjai. Fegyveres erővel kell tehát államaim számára a belső nyugalom és az állandó külső béke biztosítékait megszereznem. Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének, s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent megfontoltam és meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.” A lövészárkok és a hátország kezdetben huszáros romantikával, ám a sohasem látott vérontással szembesülve mind nagyobb elkeseredéssel énekelte meg a pusztítást és a kiállt szenvedéseket. A háborús folklórt Szacsvay László, Széles András, Radványi Balázs, a Hegedűs Együttes, a Kaláka Együttes, a Szélkiáltó Együttes, Kátai Zoltán, Szilágyi Levente, a Kalamajka Együttes, Palya Bea, Lázár Zsigmond, Kiss Ferenc, Szabó Dániel és Szvorák Kati idézi fel.
