1-2. A Zenei Kincsestárban kellemes biedermeier szalonzene szól a mandolin és a fortepiano barátságos párosán. A mandolin a XIX. század első éveiben olyan nagy népszerűségre tett szert Európa-szerte, hogy az egyes olasz városok például saját mandolinformákkal és -típusokkal büszkélkedhettek. Mozart tanítványa, Johann Nepomuk Hummel 1810-ben adta ki opus 37-es, C-dúr, Nagy szonátáját, amelynek eredeti megnevezése Nagy szonáta csembalóra vagy fortepianóra, mandolinkísérettel. A második és a harmadik tételt halljuk, művészeink Duilio Galfetti és Diego Fasolis.
3-5. Giovanni Hoffmann nem túlságosan ismert zeneszerző, egyike a muzikális olasz nemzet méltatlanul elfeledett fiainak. Az 1770 és feltehetőleg 1814 között élt komponista elsősorban gitárra és mandolinra szerzett dallamos kompozíciókat: szonátákat, románcokat és dalokat, beoltva Itália melodikáját a bécsi klasszicizmus formáival. Most G-dúr szonátája hangzik föl.
6. Befejezésül a záró Allegro szólal meg Giovanni Hoffmann d-moll szonátájából.
