1-5. A zeneirodalom nagy szerepjátszója, Robert Schumann most ismét képzeletbeli alakjait vonultatja föl 1841-ből való, Opus 26-s Bécsi karneváljának, más fordításban Bécsi farsangi tréfájának élőképeiben. Akárha korabeli filmhíradót szemlélnénk: a Schumann képzeletében megelevenedő forgatag lelkendező, álmodozó, boldogan vonuló és forradalmi lázadásra lobbanó karaktereket vonultat fel – utóbbiak a Bécsben is rebellió számba menő Marseillaise-t zengik. Azon túl, hogy Schumann legtermékenyebb és legboldogabb korszakában járunk, a zenés processzió nagyon is megfelel a romantika szellemének, amennyiben eljátszadozik az ember ellentétes szenvedélyeinek, több lehetséges énjének, sorsa alakításának nagy kérdéseivel. A zongoránál Jörg Demus.
6. A Bécsi karnevált követően most az opus 7-es Toccata hangzik el. Schumann négy év után 1833-ban tette ki a végére a záró ütemvonalat. Zeneelméleti leckéinek kiegészítésére elmélyülten tanulmányozza ez idő tájt Bach alapvetését, a Wolhtemperiertes Klaviert.
