A Zenei Kincsestárban Dimitrij Sosztakovics Opus 70-es, Esz-dúr, 9. szimfóniáját szólaltatja meg a Nyugat-Német Rádió Szimfonikus Zenekara, Rudolf Barshai vezényletével. Ahogyan Sosztakovics zenéje legtöbbször egy kétarcú, meghasonlottságában hol démoni, hol groteszk világ portréját nyújtja, a 9. szimfóniában is egymás mellett élnek a banalitás, a leleplezett hamisság és a komor félelmek tónusai. A világ pusztító erőinek szorításából csak a banalitás nyújt menedéket, ám ennek ára az elcsigázottság és a kiúttalanság őrlő tudata. Sosztakovics zenéje tehát nem csupán a Szovjetunió légkörét, de a modern ember szorongásait is képes megragadni. Az épp hetven éve, 1945-ben keletkezett szimfóniát az elemzők egyöntetű ítélete szerint átjárja a háború befejezésének öröme, a bizakodás és derű haydni hangjai, a játékosság és előretekintés szelleme. És mégis: méltó Galina Visnyevszkaja elemzéséhez, aki szerint „minden művében dühödten, ugyanakkor szomorúsággal és mélyen szenvedve leplezi le a gonoszságot.”
