Jörg Demus Schumann-ciklusában ma egy különleges műfajú szerzemény hangzik föl. „Concerto zenekar nélkül” – áll az f-moll szonáta címen is ismert, opus 14-es számú alkotás élén. Az 1835-36-ban keletkezett szerzemény nem csupán szenvedélyes hangvételével, de formai szabadságával is szétfeszíti a szonáta kereteit: rapszodikus nyitótételét és a meglehetősen absztrakt scherzót egy Clara Wieck andantino-témájára alkalmazott variációsorozat követi. A mű Schumann és Clara kapcsolatának viharos korszakát dokumentálja: a lány atyja mindent elkövetett, hogy távol tartsa egymástól a szerelmeseket, a komponista pedig újabb és újabb zeneművekkel igyekezett kiengeszteli a lányt, aki minden levelét visszaküldözgette. Schumann 1853-ban átdolgozta és kiegészítette az 1836-ban már megjelentetett három tételt, és a Grand Sonata megnevezést adta neki.
