A Zenei Kincsestárban Ludwig van Beethoven 1., F-dúr, opus 18. no.1-es vonósnégyesét játsszuk le a Budapest Vonósnégyes 1958-ban rögzített fölvételéről. Első kvartettjével Beethoven a műfaj nagy újítójának útjára lép. 28 éves korában, 1798 őszén kezd bele a komponálásba. Ekkorra már három vonóstrió és három zongoratrió szerzője. A kvartett műfajában azonban olyan megkerülhetetlen Haydn és Mozart tekintélye, hogy mielőtt eleget tenne Lobkowitz herceg fölkérésének, szorgosan tanulmányozza két elődje műveit, sőt Haydn opus 20-asáról és Mozart Haydn-kvartettjeiről másolatokat is készít. Hat kvartett születik szoros egymásmellettiségben, és a sorszámok nem is jelentenek időbeli egymásutániságot. Az 1-es számot a komponista egyik hegedűs barátja, Schuppanzigh javaslatára adta az F-dúr szerzeménynek, amely kitűnik a csoportból látványos és ragyogó mivoltában. Beethoven mindazonáltal már a nyitótételben bátor újítást alkalmaz: a meglehetősen takarékos, szikár főtéma, akár egy elcsitíthatatlan lelki késztetés, szinte mindvégig jelen van a tétel elhangzása során. Nem csoda, hogy a művet egy korabeli zenei szaklap nehezen játszhatónak és legalább ilyen nehezen befogadhatónak minősítette, noha a Rómeó és Júlia sírjelenetétől ihletett lassútétel elégikus szépsége igazán behízelgő, a dinamikus Scherzo után pedig életteli, füzértáncra emlékeztető Allegro zárja a darabot.
