1. Kedves Hallgatóink! A Zenei Kincsestárban egy klasszikus kamarazenei műfaj kortársi megközelítésével találkozhatunk. A szóban forgó műfaj a bécsi klasszika óta töretlen népszerűségnek örvendő vonósnégyes. A ma felhangzó szerzemény komponistája pedig az 1933-ban született, lengyel Henryk Mikoláj Górecki. Mintha csak a huszadik századi zeneszerzőkre várt volna: az önfeledt közös muzsikálás céljával keletkezett műfaj, amely Beethovennél végképp a mély, filozofikus zenei gondolatok kifejezőjévé érett, immár a modern lét nagy sorskérdéseinek hordozójává lett. Górecki egész életművén végigvonul a huszadik század szorongattatásainak emléke: első szimfóniájában disszonáns hangzatokkal festi egy támaszát vesztett világ válságát, a harmadikban egy koncentrációs táborban odaveszett kislány falra írt naplójegyzeteit idézi föl. Górecki azt vallja, számára a muzsika az imádság egyik formája – nem csak Misereréjét hallgathatjuk tehát a megváltásért fohászkodó ember könyörgéseképpen. A Kronos Kvartett számára 2005-ben szerzett, opus 67-es, 3. vonósnégyesben is egy fényért esdeklő, zaklatott és reményét vesztett világ komor vízióját állítja elénk. A szerzemény mottójaként Velimir Hlebnyikov orosz költő sorait választotta: „Amikor meghalnak, a lovak lélegeznek, Amikor meghal a fű, elfonnyad, A napok, ha meghalnak, kihunynak, az ember, ha meghal, dalokat énekel.” Mint Górecki esetében gyakorta, e drámai mű elmélyült hallgatása közben ráismerünk a lengyel népzene, e sokat szenvedett nép hangjaira is. A Kronos Kvartett ma a vonósnégyes első három tételét játssza el.
