Arturo Benedetti Michelangeli felvételei közül ma barokk mesterműveket válogattunk. Előbb egy háromtételes, C-dúr szonáta hangzik föl. Szerzője az 1706 és 1785 között élt Baldassare Galuppi, aki egy Velence melletti szigeten született. Lotti tanítványa előbb zenemester lett egy velencei nevelőintézetben, majd a londoni Haymarket Színház operakomponistájául szegődött. Velencébe visszatérve a Szent Márk székesegyház karmestere, ahonnét ismét elcsábították az operai múzsák, egészen Szentpétervárig.
Johann Sebastian Bach F-dúr, Olasz koncertje iskolapéldája annak a módnak, ahogyan Bach a billentyűs polifónia szellemében a maga képére formálta az olasz versenymű, a concerto hagyományát. Noha ez a koncert billentyűs szólóhangszerre keletkezett, Bach épp annyit vesz át benne az olaszok versenyműveiből, mint zenekari kíséretes versenyműveiben: a gyors-lassú-gyors tételsorrendet, a lassútétel áriaszerű melodikus áradását. Ez a mű a legékesebb bizonyítéka annak, hogy Bach a concerto műfaját immár nem az előtérben tündöklő szólóhangszer és kíséret kettősségében közelítette meg, hanem mint egyetlen központi zenei szerveződés egyenrangú alkotóelemeit. A melódia itt is gyakorta belesimul a kísérőszólamokba, és kiegyenlített zenei architektúrát képez.
