A Zenei Kincsestárban a 17. századi német zene két óriásától, Dietrich Buxtehudétól és Johann Pachelbeltől hallunk hangszeres muzsikát. Az 1637 körül született, dán Buxtehude és a másfél évtizeddel fiatalabb Pachelbel egy év különbséggel haláloztak el. Buxtehude 1707-ben, Pachelbel 1706-ban. Az ő kezükön kristályosodott ki az északi hangszeres többszólamúság formavilága és műfaji palettája. Egyaránt tanultak az olasz hangszeres műfajoktól és a német kóruspolifóniától. Ekként válhattak a nagy összegző, Bach előkészítőivé. Mindketten jeles orgonisták voltak – Bach majd 400 kilométert gyalogolt Lübeckig, hogy hallhassa Buxtehude játékát. Reinhard Goebel együttese, a Kölni Musica Antiqua először Buxtehude B-dúr szonátáját játssza.
Következzék Buxtehude C-dúr szonátája.
Johann Pachelbel egyetlen szerzeményével, a három hegedűre és kíséretre írt, híres D-dúr kánon és gigue-gel örökre helyet biztosított magának a klasszikus zene legnépszerűbb alkotóinak sorában.
