A Zenei Kincsestárban Vladimir Horowitz játszik egy sor prelűdöt illetve egy etűdöt a 19. és a 20. század fordulójának muzsikájából. A művek hallatán akkor is különleges benyomásunk támad, ha tudatában vagyunk, hogy Chopin vagy Liszt műfaját, a romantikus karakterdarabok világát ezúttal egy orosz komponista tárja ki előttünk. Az 1872 és 1915 között élt Alekszandr Szkrjabin szerzeményei – bármennyire hatottak is rá az említett elődök – annyi eredetiséget, harmóniai merészséget és formabontó megoldást mutatnak föl, hogy szinte lehetetlen besorolni őket akár a későromantika, akár a huszadik század kategóriáiba. Szkrjabin, aki mindinkább elmélyedt bizonyos misztikus filozófiai spekulációkban, mintha ezekben a szerzeményekben is a talányt, a mindent átható titokzatosságot kívánná érzékeltetni.
