Vladimir Horowitz ma újabb ritkán hallható szerzeményekkel jelentkezik Alekszandr Szkrjabin életművéből. Miközben a zenei kifejezés új útjait kereste, az orosz komponista köztudomásúlag obskúrus filozófiai elméletek titkaiban mélyedt el. Aligha véletlen, hogy szerzeményei is feltöretlen ösvényekre tévednek. Fellazítva a Chopintől örökölt formákat Szkrjabin Liszt átszellemültségét tekinti kiindulópontnak. Csakhogy míg Liszt tudatosan törekszik a keresztény misztika átütetésére a zenei meditáció hangjaiba, hittitkok helyett Szkrjabin az emberi érzelemvilág tárnáiba igyekszik bevilágítani különös, olykor meghökkentő, olykor delejező hatású szerzeményeivel. Zenéje már távolról sem a romantikus karakterdarabok világát, jóval inkább az emberi szellem mögöttes régióit tárja fel, ahol ismeretlen erők tevékenykednek. Helyenként joggal érezzük, hogy szinte a pszichoanalízis lelki próféciáját veti papírra.
