Farsang idején, télkiűzés közeledtén, a karneváli alakoskodások havában elérkezett az ideje, hogy a sötétséggel együtt a lélekben lakozó árnyakat is tűzre vessük. Régi eleink mindenesetre igyekeztek gondoskodni róla, hogy az ember életét megkeserítő hatalmak mesterkedéseinek minél hathatósabb formában vessenek véget. A boszorkányokba, rontó tündérekbe, ártó szellemekbe vetett naiv hit arról a helytálló felismerésről tanúskodik, hogy az ember egykönnyen kiismerhetetlen késztetések hatalmába kerülhet. Mi szolgált volna márpedig alkalmasabb eszköznek a settenkedő démonok elijesztésére, mint a harsány muzsikaszó? A dudák és sípok régtől fogva delejező erő kifejezői, az ütőhangszerek szilaj ritmusa pedig a legalkalmasabb az ismeretlen erők megregulázására. Szabó Zoltán dudás, Orczi Géza ütős és zenésztársaik a Balkán gazdag hagyományvilágából nyújtanak át egy csokorra valót hallgatóink gyönyörűségére, a gonosz szándékok elijesztgetésére.
