Egy lángész tanulóévei. Akár ezzel a címmel is jelölhetnénk a Zenei Kincsestár mai műsorán fölhangzó szerzeményt. E hegedűre és zongorára szerzett, e-moll szonáta hallatán éppúgy fölidéződnek emlékezetünkben Brahms művei, mint a francia posztimpresszionisták kamarazenéje, Enescu kompozíciói. A második tétel paraszthegedűre valló tónusa azonban elbizonytalanít: írhatta-e másvalaki ezt a darabot, mint Bartók? Még akkor is, ha a zárótétel ismét visszatér a verbunkos muzsikától megérintett szalonzenéhez. Nos, megérzésünk nem csal: Zalai Antal és Balog József egy korai Bartók-művet szólaltat meg, amelyen csak itt-ott érezni a későbbi forradalmár kézjegyét. Egy 22 éves komponista művét halljuk 1903-ból, amikor még maga sem sejti, miként forgatja majd föl hamarosan a klasszikus zene hagyományos rendjét. A művet a szerző és Hubay Jenő mutatta be, és hamarosan jelölték a párizsi Conservatoire Rubinstein díjára.
