Arthur Rubinstein muzeális Chopin-felvételeinek sorában ma elsőként a 2., b-moll szonátát hallhatjuk. Noha Chopin nem a terjedelmes formák, hanem, épp ellenkezőleg, a szerény formai keretekben föltáruló monumentalitás mestere, a Liszt és Schumann neve által fémjelzett, nagy lélegzetű szonáta műfajában is otthonosan mozog. Így 1840-ben közreadott b-moll szonátájában is, amelyben éppúgy ráismerhetünk a noktürnök, keringők és etűdök drámai izzására, mint a Liszt-féle virtuozitásra és fölényes hangszerkezelésre.
A b-moll szonáta után Arthur Rubinstein az opus 57-es, Desz-dúr Berceuse-t játssza.
