A vasárnap muzsikusaitól, a Szentpétervári Állami Szimfonikusoktól és, Andrej Anyikhanovtól remek Csajkovszkij-sorozatuk végén a Patetikus szimfóniával búcsúzunk. Előbb azonban hallgassuk meg a Byron nyomán komponált szimfonikus költemény, a Manfréd második tételét, a romantikus természetábrázolás egyik legmegragadóbb példáját.
Hangozzék föl Csajkovszkij méltán népszerű, 6., h-moll szimfóniája. Címmé vált jelzője, a Patetikus voltaképpen a romantika egészére alkalmazható. Beethoven c-moll szonátája és Liszt szólókoncertje mellett Csajkovszkij komoran felhömpölygő szimfóniája is méltán viseli a megnevezést. Csajkovszkij tragikus szenvedélyét csakugyan a pátosz állítja magasztos, drámai fénybe. Az pedig további, sorsszerű romantikus fordulat, hogy a halál démonaival viaskodó szimfónia bemutatóját vezénylő zeneszerző alig pár nap múlva távozott az élők sorából.
