Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban egy népszerű komolyzenei műfaj forrásvidékét keressük föl. Az operanyitányról van szó, amely Mozart idején már önálló szimfonikus kompozícióként is megállta a helyét, nem mellesleg fölvonultatva, előrevetítve a cselekményben fölbukkanó zenei karaktereket. Nem kellett sokáig várni, hogy a nyitány műfaja önálló életre keljen. Már Beethoven életművében találkozunk nyitányokkal, amelyeket eredendően sem követ opera, inkább szimfonikus tablók, egy-egy drámai pillanat vagy eseménysor kifejezői. Mendelssohn vagy Liszt esetében a nyitány szinte a szimfonikus költeménnyel válik egyértelművé. Nem úgy az opera korai, barokk kezdeteinél. Vivaldi operanyitányai például eredetileg nem is a nyitány, hanem a sinfonia megnevezés alatt szerepelnek a műjegyzékben. Szerepük is egészen más, mint a kései leszármazottaké: látványos módon vezetik be az operai ünnepet. Tételrendjük semmiben sem különbözik a concertókétól: három vagy négy gyors és lassú tétel váltakozik, hogy ráhangolja a publikumot a káprázatos színpadi és énekesi mutatványokra. A L'Arte dell'Arco régizenei együttes ma négy Vivaldi-operanyitányt vagy előjátékot szólaltat meg Christopher Hogwood keze alatt. Elsőként az 1735-ben bemutatott Bajazet nyitányát halljuk.
Az Olimpiász című Vivaldi-opera egy évvel a Bajazet előtt, 1734-ben került színre, és az első volt, amelyet a huszadik század is fölfedezett magának Vivaldi operái közül.
Következzék a La veritá in cimento, magyarul leginkább Pácban az igazság című opera előzenéje.
Befejezésül az Il Giustino nyitányát halljuk. Az operát 1724-ben mutatták be Rómában, ilyenformán a legkorábbi a ma megidézett Vivaldi-operák sorában.