Zenei kincsestár

Orosz zongoraművészek Beethoven-fölvételeit bemutató sorozatunkban ma két szonáta erejéig ismét Valerij Visnyevszkijé a szó. Az ezredforduló egyik legnevesebb orosz zongoristája, akit a kritika ""szinte határtalan technikai képességeiről"" és ""kifinomultságáról"" ismer, elsőként az úgynevezett Holdfény-szonátát játssza. Beethoven 14. zongoraszonátája az Opus 27-es füzet második darabjaként látott napvilágot 1802-ben, és alighanem maga a komponista lepődött meg a leginkább, amikor egy Rellstab nevezetű költő és kritikus a holdfény tükröződését vélte fölfedezni a nyitótételben. Beethoven ""sonata quasi fantasiának"", azaz fantáziaszerű szonátának titulálta a darabot, és abban is szabad folyást enged az utókor fantáziájának, hogy vajon a Guicciardi grófnőnek szóló eredeti dedikáció vagy a Lichnowsky grófnőhöz intézett új ajánlás mögött sejthetünk-e mélyebb érzelmeket.
24., Fisz-dúr szonátáját Beethoven a napóleoni háborúk viharai közt szerezte. Saját sorsa is bizonytalanságok közt hánykolódott: Napóleon öccse zenemesternek hívta kasseli udvarába, de Bécs, a zene fővárosa maradásra csábította. A kéttételes szonátáról Hans von Bülow ezt írja: ""Ha Beethoven egedül ennek a szonátának első négy ütemét írta volna, azzal is biztosította volna magának a halhatatlanságot."" Valerij Visnyevszkij játszik.