Zenei kincsestár

Legyenek vendégei egy vérbeli bécsi kamarazenei estélynek 1894-ben. Ebben az esztendőben Johannes Brahms két klarinétszonátát is közread a 120-as opusszám alatt. Minthogy ekkorra Brahms mindkét csellószonátája és mindhárom hegedűszonátája a kamaramuzsikusok alaprepertoárjának része már, joggal várhatjuk, hogy a szerzemény elmélyült zenei gondolatok hordozója legyen. Aminthogy így is van: a két klarinétszonáta, amely alkalmasint brácsaszólóval is előadható, igazi, elmélyült kamarazene a legjavából. Az f-moll szonáta annak tanúbizonysága, hogy a merőben zenekari hangszínt képviselő klarinét Mozart és Stamitz óta immár kivívta, hogy saját jogon is fontos zenei gondolatok kifejezője lehessen. A klarinét Karl Leister kezében, a zongoránál Bognár Ferenc.