A szférák és a szülőföld zenésze
Szerkesztő: Marton Árpád
A vasárnap muzsikusa ma az 1874 és 1934 között élt Gustav Holst. Kortársaihoz – Elgarhoz, Deliushoz és Vaughan-Williamshez – hasonlóan Holstnak is sikerült széles körben népszerűvé válnia, noha ismerte és alkalmazta is a modern zene progresszív eszközeit. Mégis: a többi angol komponistához hasonlóan Holst komolyzenei alkotásainak ismertsége is a filmzenékével vetekszik. Ehhez az is hozzájárul, hogy Holst érdeklődésének homlokterében a korszak közgondolkodásának afféle, népszerű témái álltak, mint a keleti kultúrák, a kozmogónia vagy épp a különféle titkos tanítások. Legismertebb szerzeménye az 1914 és 1917 között keletkezett Bolygók. A szvit hét tétele az egyes égitestekhez társított karakterjegyeket hivatott érzékeltetni. Herbert von Karajan ma a három utolsó tételt mutatja be a Bécsi Filharmonikusokkal. Ezek az elhangzás sorrendjében: Szaturnusz – az öregkor hozója; Uránusz, a varázslatos; Neptunusz, a titokzatos.
Nincs könnyű dolgunk, ha az angol eredeti szellemében próbáljuk magyarítani Holst 1923-ban bemutatott vígoperájának címét. A választék A tökéletes bolondtól A komplett dilisig terjed, ami arra vall, nem köznapi operával van dolgunk. Kivált, ha azt is hozzátesszük: az opera címszereplője az egész cselekmény során egyetlen szót ismételget – azt is prózában. A többiek ellenben – egy varázsló, egy trubadúr, egy hercegnő és egy utazó –többnyire Verdi- Wagner- és Debussy-operákat parodizálnak. Aligha csodálkozhatunk rajta, hogy a konzervatív angol közönség értetlenül fogadta a szerzeményt, a komponista tollából származó librettóról pedig – kétségkívül stílszerű módon – azt állították, hogy "tökéletes bolondság"… A Londoni Filharmonikusok az opera balettzenéiből összeállított szvit három tételét játsszák Sir Adrian Boult vezényletével: A lelkek táncát; A lelkek és a víz táncát, végül A lelkek és a tűz táncát.
Gustav Holst 1928-ban, Thomas Hardy Hazatérés című regényének egyik fejezete nyomán komponálta nosztalgikus természetillúzióját, az Egdon-puszta című szimfonikus költeményt. A Londoni Filharmonikusok élén továbbra is Sir Adrian Boult.
