Zenei kincsestár

Tiszta zene. Elvont zene. Elvonatkoztatott zene. A hamarosan fölcsendülő, háromtételes zongoraszonáta hallatán efféle megállapítások ötlenek föl a hallgatóban. Mintha a szerzemény szándékosan kerülne mindennemű érzelmességet, szentimentális vagy indulati alapállást. Harmóniamenetei egy barokk billentyűs-szvit részletei lehetnének akár – de a barokk formai elvek elvetésével. Különös, izgalmas, neutrális zenei világba lépünk tehát Dimitrij Sosztakovics 2., h-moll zongoraszonátájával, amely mintha egy földöntúli, sorson kívüli világból üzenne vegytiszta harmóniáival. A mű keletkezésének ideje, az 1943-as év talán elegendő magyarázatul szolgál, miért is hat a sztálingrádi csata elől Kujbisevbe menekült komponista szerzeménye úgy, mint rejtekhely az ideák világában – a valóság nyomasztó élményei elől. Emil Gilels zongorázik.