A Karácsonyi ünnepkörhöz illeszkedő zeneművek után visszatérünk az orosz romantika egyik legtermékenyebb és legizgalmasabb komponistája, az 1865 és 1936 között élt Alekszandr Glazunov szerzeményeihez. Noha életpályája jócskán belenyúlt a XX. századba, Rimszkij-Korszakov és Balakirev fölfedezettje mereven elzárkózott a modernista törekvésektől. Zenéje az orosz folklórkincs és a romantikus melodika kimeríthetetlen forrásaihoz fordult ihletért – és színpompás, magával ragadó kompozíciói igazolják is szerzőjük ösztönét. Mai összeállításunkat a 85-ös opusszám alá foglalt két zenekari Előjáték második darabjával indítjuk. A tragikus hangvételű c-moll szerzemény voltaképp gyászzene Rimszkij-Korszakov halálának alkalmából, és több orosz liturgikus zenemű mellett a mester Seherezádéjára utaló zenei motívumok is megszólalnak benne. A Moszkvai Szimfonikusok élén Igor Golovcsin.
A Moszkvai Szimfonikusok karmesteri pálcáját a következőkben Alekszandr Anyisszimov veszi át, hogy bemutassák Glazunov – az imént gyászzenéhez hasonlatosképpen c-moll – 6. szimfóniáját. Az 1896-ban befejezett szimfóniát a következő év februárjában lezajlott bemutatókor Rimszkij-Korszakov a zeneszerző addigi legjobb művének, mi több: az új orosz zene nyitányának nevezte. Aki Glazunovtól a mondák komor titkaitól súlyos, drámai és gazdag koloritban pompázó, jellegzetes orosz atmoszférát vár, ezúttal sem csalódik.
