Zenei kincsestár

Egészen különleges helyszínre látogatunk a következő félórában a Tonus Peregrinus énekegyüttes ugyancsak kivételes atmoszférát sugalló felvételeinek köszönhetően. Úticélunk Párizs a XII. és a XIII. század fordulóján és a világ csodái közé tartozó Notre-Dame, amely nem csupán a gótikus építészet egyik csúcsteljesítménye, de a csúcsíveit bezengő középkori egyházi ének révén a zenetörténetben is mérföldkőnek mondható. Hisz épp a párizsi Notre-Dame énekesiskolája az a színhely, ahol a középkori egyszólamúságot fölváltotta a többszólamú, polifón liturgikus kórusmuzsika. Kézenfekvő a műfajok közt jelentkező párhuzam: míg a román építészet vaskos oszlopai között a szigorú rendet követő gregorián ének szólt, a gótika egekbe szökő oszlopkötegeihez jobban illik a szeszélyesen hullámzó többszólamúság. A zenei forradalom élén a Notre-Dame két karvezetője, Perotinus és Leoninus mester állt, és szerzeményeik szerencsés módon ránk maradtak a párizsi Nagy Énekeskönyv lapjain. A Szűz Máriát dicsőítő ének után a 98. zsoltár hangzik föl: „A föld minden határa látta Istenünk üdvösségét. Ünnepeljétek az Urat, országok, mind, örüljetek és vigadjatok!”