Szimfóniák Isten dicsőségére
Szerkesztő: Marton Árpád
Mai muzsikusunk, az 1824 és 1896 között élt Anton Bruckner számára egész életére meghatározó indíttatást adott, hogy orgonistaként és egyházi karnagyként szolgálta a zene ügyét és – amint ebben szilárdan hitt – a Mindenható Istent. Monumentális szimfóniái is mintha az egyetemesség kifejezését tűznék ki célul. 6., A-dúr szimfóniáját 1881-ben fejezte be, de bemutatására csak Bruckner halála után, 1899-ben került sor a kolléga és barát, Gustav Mahler vezényletével. A filmszerű megjelenítő erőtől duzzadó kezdőtétel hatalmas vallomás a természet lenyűgöző mivolta előtt. Az Új-Zélandi Szimfonikusok élén Georg Tintner.
Nem csak Schubert, Bruckner is ránk hagyott egy „Befejezetlen” szimfóniát. A majd tíz éven át formálódó műből végül csak az első három tétel készült el, így a megejtő szépségű Adagio lett a szimfónia – és az életmű lezárása. Talán nem véletlenül: egyik témáját maga a komponista nevezte „az élettől vett búcsúnak”. George Tintner ezúttal a Királyi Skót Szimfonikusokat dirigálja.
Befejezésül – illően a közelgő Karácsonyhoz – Bruckner három egyházi kórusművét halljuk a St. Bride's templom Kórusa, Fleet Street és Robert Jones fölvételéről. Elsőként a Locus iste kezdetűt, amely egy templom fölszentelésére íródott. Ezt az Ave Maria és a Megtestesülést ünneplő Christus factus est követi.
