ÉrtéKEK - Katolikus iránytű
Szerkesztő: Sánta Anita
Az ÉrtéKEK című műsorunkban, a Katolikus egyház tanítása alapján keressük a választ kérdéseinkre és várunk iránymutatást a KEK-től, azaz a Katolikus Egyház Katekizmusától.
Az igazság az a fogalom és téma, ami minden ember életében elevenen jelen van és egészen bizonyos, hogy minden ember vágyik annak megismerésére. Van, aki azt mondja, hogy birtokolni szeretné az igazságot, más pedig az igazság ismeret utáni szomjúságát emeli ki. Bárhogyan is fogalmazzuk meg, pontosan tudjuk, hogy az igazság alapvető eleme az ember életének és hitünk szerint ez az igazi távlata az életnek.
A katekizmus 2471-es pontjával folytatjuk Értékek című műsorunkat.
A gondolatok mélyebb megértéséhez tanácsoljuk kedves hallgatóink számára, hogy akár online, vagy könyv formájában vegyék elő a katekizmust és haladjunk közösen a tanítások olvasásában.
Az értékek állandó vendégével Káposztássy Béla plébánossal, liturgia szakértővel beszélgettem.
Tanúságot tenni az igazságról!
2471. Pilátus előtt az Úr kijelenti, azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról. A kereszténynek ,,nem szabad szégyellnie tanúságot tenni az Úr mellett.” A hit melletti tanúságtételt igénylő esetekben a keresztény embernek félreérthetetlenül meg kell vallania a hitét, ahogyan Szent Pál tette a bírái előtt. A hívőnek ,,Isten és az emberek előtt meg kell őriznie tiszta lelkiismeretét”.
2472. A keresztények azon kötelessége, hogy részt kell venniük az Egyház életében, arra ösztöni őket, hogy az evangélium és a belőle fakadó kötelezettségek tanúiként cselekedjenek. E tanúságtétel a hit továbbadása szóval és cselekedettel. A tanúságtétel az igazságosság cselekedete, mely megerősíti és megismerteti az igazságot: ,,Mert minden Krisztus – hívőnek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó szavával meg kell mutatnia az új embert, akit a keresztségben magára öltött, és a Szentlélek erejét, aki a bérmálásban megerősítette.” (II. Vatikáni Zsinat: Ad gentes határozat)
Kedves Hallgatóink, ma Lisieux-i Szent Teréz szűz és egyháztanító ünnepe van. Szeretném Önökkel megosztani Egyházunk hivatalos imádságának egy részletét, az Olvasmányos imaórából:
Az Egyház szívében én a szeretet leszek
Amikor a vértanúság vágya nagyon elfogott, Szent Pál leveleit vettem kezembe, hogy végre válaszra találjak. Éppen A korintusiakhoz írt első levél tizenkettedik és tizenharmadik fejezetét pillantottam meg. Az előbbiben azt olvastam: nem lehet mindenki egyszerre apostol, próféta és tanító, és hogy az Egyház különböző tagokból áll, és a szem nem lehet egyszersmind kéz is. Noha világosan érthető válasz volt ez számomra, de mégsem olyan, ami csillapította volna vágyamat, és nem hozott békét a lelkemnek.
Tovább olvastam, és nem csüggedtem; és e felemelő eligazításra találtam: Törekedjetek az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek (1 Kor 12, 31). Az Apostol tényleg megmutatja, hogy szeretet nélkül ezek az értékesebb adományok semmit sem érnek, és hogy a szeretet a magasztos út, amely biztosan Istenhez vezet. Végre megnyugodott a lelkem.
