Műsorújság

Most már belátom, hogy erre születtem - mondta 2022-ben Grétsy László, amikor az Anyanyelvápolók szövetségének rendezvényén a 90-dik születésnapja alkalmából köszöntötték őt. Abban az esztendőben ő kapta a Lőrince-díjat is, amit sok-sok éven keresztül adott át másoknak. Ezt sajátos humorával úgy kommentálta, hogy mindig úgy tartotta, ne legyen a hírnév több, mint az érdem, de most már elfogadja, hogy az utóbbi is szépen kiteljesedett. Egy későbbi interjúban az őt jellemző derű apropóján felidézte, hogy édesanyja arcán halvány mosoly volt, amikor elhunyt, - s reméli, majd ez neki is megadatik. 2024. január 21-dike óta már csak emlékeinkben van velünk. Most ezekből az éltető emlékekből idézünk néhányat. Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke az említett születésnapi köszöntés zsibongásában beszélt e poszton elődjéről. Kerekes Barnabás alelnök, a Katolikus rádió Szóról - szóval című műsorának egyik szerkesztője a közös munkáról szólt. Kiss Gábor a Tinta Könyvkiadó igazgatója egy történetet idézett fel. Amikor a Grétsy László születésnapjára megjelent kötet, a "Nyelvész emberközelből" című könyv beszélgetőtársát, Erdélyi Erzsébetet meghívtam a Délibáb utcai stúdióba, az volt az első fölvetésem, hogy a tudományban a szóhasadás fogalmát megalkotó, a nagyközönség által pedig a nyelvművelő műsorokból ismert professzort mindenki úgy szólítja: "tanár úr", ám egyetlen ember nem lehet mindenkinek a tanára. Visszatérve a születésnapi rendezvényhez, a Grétsy Lászlót köszöntők forgatagában ott volt Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas író is. Természetesen megszólalt az akkori ünnepelt is, aki a sok médiaszereplés után abban az időben már csak írásban adott interjút. Ám a Katolikus rádió és egy születésnapi történet elmesélése kedvéért kivételt tett. Maradjon velünk ez a derű, az ő jellegzetes mosolya és tevékeny energiája, mindig, amikor rá gondolunk. Köszönjük, tanár úr, Isten vele, Grétsy László! Kép: Grétsy László és a műsor szerkesztője: Nagy György András a 90. születésnap alkalmából tartott köszöntőn

A pestisjárványtól való megszabadulás emlékére Székesfehérvár lakossága 1739-ben Szent Sebestyén tiszteletére templomépítéssel, böjttel és körmenettel kapcsolatos, örök időkre szóló fogadalmat tett. A Szent Sebestyén-napi ünnepkör keretében püspöki szentmisével, közösségi búcsúi programokkal emlékeztek az elődökre. Az eseményen Spányi Antal püspököt, Cser-Palkovics András polgármestert és Nyárai-Horváth István plébánost, Berta Kata kérdezte.

"A hetvenes évek derekára nekilendült népzenei revival nemcsak a magyar parasztzene, hanem a magyarországi délszláv zenei hagyományok reneszánszát is meghozta. Ennek legrégebbi és egyben legfontosabb képviselője a Vujicsics együttes." - áll a Vujicsics-örökség című könyvben. A névadó, Vujicsics Tihamér Pomázon született. Munkája nyomán virágzani kezdett Magyarországon is a balkáni népzene. A szintén Pomázon alakult Vujicsics együttes már fél évszázada tartja fergeteges koncertjeit és táncházait. Bebizonyosodott, hogy ez a műfaj, a szárnyaló kóló, a tambura pengetése örök, nem söpörhetik el sem rendszerek, sem divatok. Eredics Gábor családtagjaival és barátaival közösen muzsikálva 2014-ben megkapta a Kossuth-díjat.

Hogyan született meg a tállyai borok, az ételek és a főzés szeretetéből egy modern kávéház az Angyalföldön? Miért fontos része ennek a kortárs magyar képzőművészet és milyen elfeledett hozzávalót keltettek életre a Figi és Lipike konyhájában? Egyebek mellett erről is beszélgettünk a helyszínen Barta Péterrel, a hely egyik megálmodójával.

Csiba Lajossal több, mint fél évszázadon át dolgoztam együtt! Máig hiányzik - hiszen fantasztikus zeneismeretével, derűs lényével feledhetetlenné varázsolta találkozásainkat. Egy régebbi vele készült Zeneközelben műsor felelevenítésével emlékezünk rá.