1-7. A Zenei Kincsestárban gáláns prebarokk melodrámák hullámaira szállunk. 1623-ban, Velencében látott napvilágot Sigismondo d’India énekeskönyvének ötödik kötete. Monteverdi korában, a monódia, azaz a kifejező egyszólamú éneklés idejében járunk. Az ókori akadémiák bűvöletében élő teoretikusok és szerzők az énekelt költészet árkádiai harmóniáit igyekeznek új életre támasztani. E lantkíséretes panaszáriák, szerelmes költemények, elégiák és ódák minden hangja a vers kifejező erejének fokozását szolgálja, megvetve ezzel a barokk opera érzelmi felfokozottságának alapjait.. A palermói, nemesi születésű komponista korabeli népszerűségére vall, hogy a nagy Monteverdié mellé állították kifinomult művészetét. Maurizia Barazzoni és Sandro Volta előadásában felhangzó madrigáljait és pásztori áriáit ausztriai Károlynak ajánlotta.
