1-3. A Zenei Kincsestár zongorabérletében folytatjuk Arthur Schnabel korszakos Beethoven-ciklusát, méghozzá a beethoveni szonátatermés két igen eltérő fölfogást képviselő darabjával. Elsőként az opus 13-as, 8., c-moll szonáta hangzik fel, amelyet a Patetikus melléknév tesz igazán ismertté. Igaz, a megelőző, opus 10-es szonátahármas önmagában is meglehetősen sokszínű felfogást mutat. A Patetikus szonáta, amelyet Beethoven Lichnowsky hercegnek dedikált, már első kiadásában viseli ma használatos melléknevét. A zenetörténet úgy tartja számon a szenvedélyes és felindultan érzelmes darabot, mint az egyik legelső dokumentumát Beethoven szembesülésének hallása elvesztésének tragikus árnyaival. A felvétel 1934-ben készült.
4-6. A Patetikus szonáta után Arthur Schnabel most a 25., G-dúr szonátát játssza egy 1935-ös lemezen. Az opus 79-es szonáta jobbára a bécsi rokokó örökséget tartja tiszteletben. Alkalmi, szalonjelleget mutat címe is: A kakukk.
