Karnevál idejére következzék egy szarkasztikus hangvételű zenemű a 150 éve született Richard Strauss tollából. A huszadik századi zene egyik legnagyobb apostola a későromantika alapos ismeretében vezette át az európai zenét az új korszakba. Ennek bizonyítéka a most következő fiatalkori darab. A komponista csupán 19 esztendős, amikor 1885 októberében hozzákezd egy zongorára és zenekarra komponált, versenymű-karakterű szerzeménybe. Első szimfonikus költeményeivel párhuzamosan a versenyművek világában is sikeres felfedezőutakat tesz: hegedű- és kürtversenyének társaságában keletkezik ez a szerzemény, amelyet első igazán jelentős alkotásaként tartanak számon. A Burleszk címmel ellátott mű nem csupán hangzását tekintve bővelkedik a frivol, fanyar megoldásokban. Az ifjú Strauss a pionírok nagyvonalú fölényességével kamatoztatja benne a romantikusok örökségét: elsősorban a Schumann- és Brahms-féle szimfonikus versenymű pátoszát. A komponista kevéssel a mű megkezdése előtt személyesen is találkozik Brahmsszal. Liszt rapszódiáinak befolyásáról sem szabad végül megfeledkeznünk a Strauss-Burleszk esetében, amelyet 1890 júniusában hallhatott első ízben az eisenbachi közönség a szerző vezényletével, nem kisebb szólistával, mint Eugen d’Albert. Most Héléne Grimaud ül a zongoránál, a Berlini Német Szimfonikus Zenekart David Zinman dirigálja.
Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince
1878. február 10-én mutatták be Moszkvában Csajkovszkij: IV. f-moll szimfóniáját.
Mai műsorunkban a mű első és negyedik tétele hangzik el.
