1-5. Különös véletlenek alakítják a művészet történetét. Ma esti válogatásunk a barokk billentyűsmuzsikából arra mutat, micsoda gondviselésszerű véletlenek döntik el, mi marad fenn és mi megy veszendőbe egy-egy szerző alkotásaiból. Vagy mindez mégsem véletlen? Domenico Scarlatti óriási életművét: 555 sonatáját az mentette meg a feledéstől, hogy már életében roppant népszerűségre tettek szert. Maria Barbara spanyol királynő zenemesterének szerzeményeit, habár nyomtatásban csak egynémelyik látott korábban napvilágot, annyi tanítvány és követő másolta le saját használatra, hogy miután a lisszaboni földrengés 1755-ben maga alá temette Scarlatti összes kéziratát, az utókor mégis egybegyűjthette a műveket. E másolatok elkészülte fölött maga Scarlatti őrködött, és legteljesebb gyűjteményüket nem más, mint Farinelli, a híres castrato kezére bízta, hogy szülőföldjére, Itáliába vigye őket. Jan-Pieter Belder játszik
Szerkesztő: Laczó Zoltán Vince
Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraverseny. Bemutató: 1855. február 17. Weimar.
Előadja: Kocsis Zoltán és Budapesti Fesztiválzenekar, vezényel: Fischer Iván.
