A Zenei Kincsestárban ma Adolf Busch és Rudolf Serkin muzsikál egy 1931-ben rögzített, nemrégiben rekonstruált, nagybecsű fölvételen. Ezt az elragadó, édes kezdőmelódiájával szívünkbe férkőző szonátát Brahms 44 évesen, 1877-ben szerezte. Épp emiatt meglepő a darab könnyed kifinomultsága: a szimfóniák és versenyművek mellett új oldalról mutatja be szerzőjét. A Wörthi-tónál, nyáridőben írott mű születésének körülményei csak részben magyarázzák üde tónusát. Adagiójának panasza sem marad vigasztalan. A szonáta, amely harmadik tételében egy korábbi Brahms-dal, az Esődal motívumát frissíti fel a hegedű szólamában, mintha a bécsi kamarazene tavaszának varázslatos visszatérése volna az őszi alkonyon.
