Ha Brahms egy hete bemutatott első szimfóniáját másfél évtizednyi vívódás előzte meg, annál váratlanabb gyorsasággal bukkant föl a semmiből a 73-as opusszámú, D-dúr folytatás. Brahms tovább halad a romantikus természeti költészet lenyűgöző tájain: mintha hatalmas hegyvonulatok, roppant erdőségek, kristálytiszta tavak látképe váltakozna békésen vándorló felhők és meghitt tisztások látványával. Nem véletlenül, hisz Brahms a wörthi-tó partján töltött vakációjának benyomásait sűrítette össze ebben a lenyűgöző áradású szimfóniában, amelyet egyesek az ő Pastorale-jának neveznek. Még megrendítőbb, ha akként hallgatjuk, mint egy sokat csalódott, emberkerülő hírében álló ember himnikus tanúvallomását az élet, a teremtett világ szépsége mellett. A szimfónia bizonyos értelemben számunkra is nemzeti kincs, hiszen magyar karmester, Richter János mutatta be Bécsben, 1877. decemberében, hatalmas sikerrel. Ma a Holland Rádió Filharmonikusok kiváló felvételéről halljuk, Jaap van Zweden vezényletével.
