Ahogyan egy hete, ma ismét az 1782 és 1840 között élt Niccoló Paganini virtuóz, látványos, ugyanakkor könnyed szerzeményei idézik körénk a romantika korabeli fényűző zenei szalonok világát. Szinte emberfeletti virtuozitás és már-már szemérmetlen könnyedség – íme, a romantikára amúgy is jellemző szélsőségek úgy, amint Paganini műveiben jelentkeznek. Szemfényvesztéssel felérő játékáról elképesztő legendák keringtek. Volt, aki látni vélte a Paganini háta mögött bujkáló ördögöt, amint vonóját vezette. Más mendemondák szerint egy gyilkosság büntetéseképpen letöltött börtönévek során volt alkalma kicsiszolnia játékát. Ami pedig stílusa súlytalanságát illeti: egyik koncertjén valaki felkiáltott a pódiumra: „De most már halljunk valami komoly zenét is!” Válogatásunkat Moshe Hammer és Norbert Kraft kezdi a gitárra és hegedűre szerzett, formás D-dúr szonáta nyitóadagiójával.
A hegedű-gitárdarabok sorából kiemelkedik a bevezetésből és témavariációkból felépülő A-dúr, úgynevezett Nagy szonáta. Scott St. John és Simon Wynberg muzsikál.
Paganini műveinek bemutatásakor megkerülhetetlenek szóló capricciói, amelyek ízelítőt adnak a komponista páratlan játéktechnikájából. Ilya Kaler játszik négyet a sorozat darabjai közül.
Következzék egy népies tánctétel, a Ghiribizzi. Denis Sung-ho Janssens játszik.
A következő Bevezetés és variációk nem csupán a romantikus pódiumdarabok irodalmának egyik ékessége, de a Paganini és Rossini közt fennálló zenei rokonság tényét is megerősíti. A téma ugyanis Rossini Hamupipőkéjéből való. A két könnyed tollú mester szívélyes barátságot táplált: egy karnevál alkalmával például együtt öltöttek koldusgúnyát, és a tréfa végén tekintélyes bevételen osztozkodhattak. Philippe Quint és Dmitriy Cogan muzsikál.
