A Zenei Kincsestár zongorabérletében Arthur Schnabel 1934-ből való fölvételével folytatjuk a művész Beethoven-ciklusát. A ma fölhangzó 12., 26-os opusszámú Asz-dúr szonáta figyelemreméltó kapocs a bécsi klasszika hagyományos formái és Beethoven öntörvényű formakezelése között. A harmadik tétele után Gyászinduló-szonátának nevezett darab tételei közül egyik sem nevezhető uralkodó tételnek. A bevezetés máris variációsorozat. Ezt, formabontó módon, már a második tételben bravúros, ugyanakkor könnyed Scherzo és Trio követi. A komor Gyászinduló végül gyöngyöző, játszi Allegrónak adja át a helyét. Az 1801-ben befejezett szonáta dedikációja ismét Lichnowsky hercegnek, Beethoven patrónusának szól. Számos kérdést vet föl a lassútétel fölé illesztett szerzői megnevezés: „Gyászinduló egy hős halálára”. Ám az illető hős azonosítására keletkezett megannyi fölvetés egyikét sem igazolta semmi. Legvalószínűbb, és Beethoven habitusának is legmegfelelőbb, ha allegorikusnak tekintjük a hős és az elbukás romantikus képét. Arthur Schnabel játszik.
