Műsorújság

A székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház szeptemberben és októberben is a klubfoglalkozásai mellett kulturális, tudományos és könnyedebb szórakoztató programokkal várja a látogatókat. Jakubek Ágnes igazgatónő örömmel tájékoztatta a sajtót, hogy a művelődési házat egyre többen látogatják, megszerették a havi rendszerességgel zajló eseményeket. A vezetőnő beszélt néhány kiemelt rendezvényről: az Európa és migráció Dr. Nógrádi György nemzetbiztonság-politikai szakértő, közgazdász, egyetemi tanár előadásáról, a Kultúrszalon "Csak tiszta forrásból" zenés összeállításáról Kodály Zoltán írásaiból, a Szent László király köszöntése képzőművészeti pályázatról, az I. Székesfehérvári Horvát Bálról, Pécsi Rita neveléskutató őszi előadássorozatáról valamint dr. Janka Ferenc filozófus, teológus, főiskolai tanár a keresztény életöröm távlatairól szóló estjeiről. Egészség, társadalom, történelem címmel tart majd előadást prof. Dr. Kásler Miklós főigazgató főorvos, egyetemi tanár (Országos Onkológiai Intézet). Fábry Kornél is vendége lesz a háznak, aki "Legyetek tehát irgalmasok" Minden forrásom belőled fakad (Zsolt 87,7) Mi-NEK? Ki-NEK? NEK 2020. címmel beszél a hazánkban megrendezésre kerülő nemzetközi eucharisztikus kongresszusról. Lesz makett és vasútmodell kiállítás, Szent László nyomában fotókiállítás és látogatható lesz Földi Péter tárlata a Szent Korona Galériában. Továbbra is várják a kicsiket és a nagyokat is a klubfoglalkozásokra, az Akusztikus Zenei Klubba, a Korona Foltvarró Körbe, a Kreatív Foltvarró Klubba. Az események pontos idejéről a Szent István Hitoktatási és Művelődési, vagy a Székesfehérvári Egyházmegye honlapjáról tájékozódhatnak az érdeklődők. Jakubek Ágnes igazgatónővel Berta Kata beszélgetett.

Volt ölbéli játék, hancúrozás, lovacskázás, közös éneklés és mese a Dajkáló zeneovi bemutató foglalkozásán a budapesti Ferencvárosban. A 3-6 éves korosztálynak szóló alkalmak a dalos játékok segítségével a gyerekek zenei fejlesztését célozza a Kodály módszer alapján Forrai Katalin elvei mentén. A tudatos zenei fejlesztés sok egyéb terület mellett a kreativitást, az alkotókészséget, a személyiséget fejleszti, és egyfajta zenei ízlést is segít kialakítani. A Dajkáló zeneoviról a vidám hangulatú, játékos foglalkozások megálmodója Fiserné Koplányi Eszter mesél.

50 éves a Magyar Könyvtárosok Egyesületének Vas megyei szervezete. A Jubileum alkalmából visszatekintésre kértük a csoport egykori és mai tagjait. A műsor második felében Garas Kálmán fotográfus kiállítására kalauzoljuk Önöket.

Mai vendég Zolbert, szaxofonos, zeneszerző, zenekarvezető, a smooth-jazz hazai nagykövete.

1. € vagy EURÓ? Jó-e Magyarországnak a közös pénz bevezetése, vagy nem jó? Vagy rossz? Mert előttünk a görög példa, ahol a gazdaságra nézve katasztrofálisak voltak a következményei a közös valutának? Mert az euró csak a nagyoknak jó? Még konkrétabban: csak Németországnak, az exportvilágbajnoknak? Mert ahol a német cégek megjelennek Európában, ott a hazaiaknak kevés lehetőségük marad? És a közös pénz pont ennek a jelenségnek nyit utat? Mert a saját pénz elvesztése egy lehetőséget is elvesz az országoktól, mely képessé teszi őket bizonyos kellemetlen gazdasági folyamatok kivédésére? Mert "Mit kivánt a magyar nemzet" 1848-ban a 12 pont közül a kilencedikben? "Nemzeti Bank"-ot. Vagy: mindennek pont az ellenkezője igaz? Elképzelhető, hogy pont az euró bevezetése hozza közel Európát gazdasági értelemben is? És felgyorsulhat Magyarország felzárkózása a legfejlettebb európai államokhoz? Nos, egyelőre nem tudjuk a válaszokat. Szokták mondani, hogy a puding próbája az evés. Csak itt egy kicsit nagyobb a tét. A témáról többször is szólunk majd a következőkben. A mai alkalommal a műsor vendége: Lóránt Károly közgazdász. 2. Megosztó kompromisszum - az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából Mi lett volna ha? A történészek mindig elmondják, hogy ez a kérdés nem tehető fel, de azért időnként szeretnek eljátszani a gondolattal. Mi lett volna, ha nem jön létre 1867-ben a kiegyezés? Nem lett volna a nagy fellendülés Magyarországon a 19. század utolsó harmadában és a 20. század első évtizedében? Máshogy alakul az ország szerepe az I. világháborúban? Talán nem is lett volna Trianon? A kérdések történelmietlenek. Történt, ami történt. De vajon hogyan látja a történettudomány az eseményeket másfél évszázad távolából? Erről szól az a nemzetközi konferencia is, melyet a Magyar Történelmi Társulat, az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Veritas Történetkutató Intézet szervez a "Megosztó kompromisszum - az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából" címmel szeptember 26-án. A műsor vendége Csorba László és Hermann Róbert történész.

Volt ölbéli játék, hancúrozás, lovacskázás, közös éneklés és mese a Dajkáló zeneovi bemutató foglalkozásán a budapesti Ferencvárosban. A 3-6 éves korosztálynak szóló alkalmak a dalos játékok segítségével a gyerekek zenei fejlesztését célozza a Kodály módszer alapján Forrai Katalin elvei mentén. A tudatos zenei fejlesztés sok egyéb terület mellett a kreativitást, az alkotókészséget, a személyiséget fejleszti, és egyfajta zenei ízlést is segít kialakítani. A Dajkáló zeneoviról a vidám hangulatú, játékos foglalkozások megálmodója Fiserné Koplányi Eszter mesél.

Rainer Maria Rilke: Őszi nap

1. € vagy EURÓ? Jó-e Magyarországnak a közös pénz bevezetése, vagy nem jó? Vagy rossz? Mert előttünk a görög példa, ahol a gazdaságra nézve katasztrofálisak voltak a következményei a közös valutának? Mert az euró csak a nagyoknak jó? Még konkrétabban: csak Németországnak, az exportvilágbajnoknak? Mert ahol a német cégek megjelennek Európában, ott a hazaiaknak kevés lehetőségük marad? És a közös pénz pont ennek a jelenségnek nyit utat? Mert a saját pénz elvesztése egy lehetőséget is elvesz az országoktól, mely képessé teszi őket bizonyos kellemetlen gazdasági folyamatok kivédésére? Mert "Mit kivánt a magyar nemzet" 1848-ban a 12 pont közül a kilencedikben? "Nemzeti Bank"-ot. Vagy: mindennek pont az ellenkezője igaz? Elképzelhető, hogy pont az euró bevezetése hozza közel Európát gazdasági értelemben is? És felgyorsulhat Magyarország felzárkózása a legfejlettebb európai államokhoz? Nos, egyelőre nem tudjuk a válaszokat. Szokták mondani, hogy a puding próbája az evés. Csak itt egy kicsit nagyobb a tét. A témáról többször is szólunk majd a következőkben. A mai alkalommal a műsor vendége: Lóránt Károly közgazdász. 2. Megosztó kompromisszum - az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából Mi lett volna ha? A történészek mindig elmondják, hogy ez a kérdés nem tehető fel, de azért időnként szeretnek eljátszani a gondolattal. Mi lett volna, ha nem jön létre 1867-ben a kiegyezés? Nem lett volna a nagy fellendülés Magyarországon a 19. század utolsó harmadában és a 20. század első évtizedében? Máshogy alakul az ország szerepe az I. világháborúban? Talán nem is lett volna Trianon? A kérdések történelmietlenek. Történt, ami történt. De vajon hogyan látja a történettudomány az eseményeket másfél évszázad távolából? Erről szól az a nemzetközi konferencia is, melyet a Magyar Történelmi Társulat, az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága és a Veritas Történetkutató Intézet szervez a "Megosztó kompromisszum - az 1867. évi kiegyezés 150 év távlatából" címmel szeptember 26-án. A műsor vendége Csorba László és Hermann Róbert történész.

A Zenei Kincsestárban a romantikus zongorairodalom egyik csúcsteljesítményét, Liszt h-moll szonátáját hallhatjuk Martha Argerich felvételéről. A zongora művészete Beethoven után végképp eljegyezte magát a nagyszabású, filozófiai mélységű, mélységesen személyes szerzői közlés szándékával. Az olyan komponisták, mint Chopin, Schumann vagy Liszt, akik saját előadásban mutatták be szerzeményeiket, a zongorafantáziák és nagy szonáták műfajában mintegy a szellemi és a fizikai teljesítmény közös csodáját valósították meg. Amikor az alkotó lépett pódiumra egy nagyobb időtartamú szerzeménnyel, a közönség mintegy beavatást nyert a zenei gondolatok születésébe, burjánzásába, építkezésébe. A szólózongora e nagy alkotásai tehát voltaképpen a szerző-előadók apoteózisát jelentették a XIX. század szemében. Jellemző, hogy a szerzők egymást igyekeztek felülmúlni eredetiségben és monumentalitásban. Liszt a h-moll szonátával Schumann neki ajánlott C-dúr fantáziáját igyekezett viszonozni. A mű 1854-ben látott napvilágot nyomtatásban, bemutatása pedig Hans von Bülow érdeme.